Ilyen feliratú táblát kéne kihelyezni az Állami Egészségügyi Központban („ÁEK”), „leánykori, avagy mostani” nevén: Honvédkórházban. Az adófizetők pénzéből működtetett, kiemelt kórházzá avanzsált műintézetben kellett ma - itt nem részletezendő szívproblémám miatt – majd’ egy hónapja előzetesen egyeztetett időpontban egy professzorokból álló bizottság előtt megjelennem. Látogatásom orvosi részével nem is volt semmi gubanc, minden flottul és gördülékenyen ment. Az időpont nem csúszott, a bizottság kedves, páciensbarát fődoktorokból állt. Szívélyes légkörben vettünk búcsút egymástól. A gond ezután kezdődött, mely lassan abszurdba ment át….
Blogjaimat nézők/olvasók előtt nyílt titok, hogy szenvedélyes hobbi-fotós vagyok. Mivel ebben a szép és modern épületben eddig nem jártam, így nemcsak a fiam, de még a kis „LEICA”-m is elkísért e látogatásra. Utóbbi kevert bajba…
Miután az orvosi bizottságnál ügyem rendeződött, az épületből való távozás előtt néhány – semmit mondó - fotót készítettem a lépcsőkön lefelé jövet. És ekkor történt a baj…
Egy biztonsági őr mellém lépett, és udvariasan megkért: ne fotózzak, az eddigi képeket pedig töröljem le, mert a kórház katonai objektum, ahol tilos fotózni. „Tettem” próbáltam az épület szépségével magyarázni. No meg persze arra is hivatkoztam (joggal), hogy az épületben egyetlen, fotózást tiltó felirat, avagy piktogram se látható, így a képeket nem törlöm le..
Szegény biztonsági őr így kénytelen volt bekísérni főnökéhez, a Jogi-, és Igazgatási Osztály főhadnagyához. Ő – hála intelligenciájának és diplomájának - kedvesen állt a kérdéshez és neki is elmondott érveimhez, azonban „hivatalból” ő is ragaszkodott a „szabál az szabál” elv mentén a képek letörléséhez, amire a válaszom újfent csakis „nyet” lehetett…
Ő makacsságomat látva, kettőnk számára telefonon azonnali kihallgatást kért az „ÁEK”-Honvédkórház Magasságos és Mindenható Atyaúristenéhez, aki nem más, mint egy dandártábornok. Az, hogy a főhadnagynő társaságában pizsamanadrágos irodájába belépve, engem levegőnek nézett, sőt még a köszönésemet se fogadta, nos ez csak hab a tortán. De amit azután művelt, és ahogyan beszélt velem, a beteggel, aki végső soron mégiscsak egészségügyi problémám miatt kerestem fel az intézményt, az már minden határon túlment.
Egyrészt – mintegy velem szembeni „erősítésként” - azonnal magához rendelt egy ezredest, aki a szobába lépve „Erőt, Egészséget” köszönéssel lépett dandártábornokához (én persze, mintha ott se lettem volna…). Majd ők kettesben elvonultak egy külön szobába esetem megtárgyalására. E Sonderkommando „ítéletét” a pizsamanadrágos közölte velem: A kórház a Honvédelmi minisztérium felügyelete alatt álló katonai objektum, ahol fényképezni tilos. Az esetről jegyzőkönyvet vesznek fel.
Mindezek után (vegzálásom ekkor már kb. másfél órája tartott…) fogyóban volt a türelmem. "Pizsamásomat" felvilágosítottam az emberi érintkezés (értsd köszönés) normáiról, no meg arról, hogy a fotózást tiltó piktogramok hiányoznak az épületből, ezért fotóimat nem törlöm. Erre „illetékes elvtárs” - Zarathustra helyett - imígyen szólott: Köszönöm, hogy 60 évesen kioktat illemből. Mire én a lehető legnyugodtabb hangomon közöltem vele, szívesen tettem, én ugyanis 63 vagyok. Ekkor paprikavörös lett, és azt mondta: Aki úgy néz ki, mint maga, az nem beteg. Aki beteg és idejön, az nem fotózik!
Irodáját elhagyva a jegyzőkönyv elkészült (személyigazolványom adatait és TAJ kártyám számát felírták), a képek maradtak, én pedig néhány – az adott konkrét hellyel kapcsolatos - tapasztalattal gazdagabb lettem, de néhány kérdés önkéntelenül felmerült bennem:
- Mi keresni valója van e soldateska szellemnek 2010. őszén egy - a TB által finanszírozott és fenntartott - egészségügyi intézményben, melyben kiemelt kórházi minőségében a civil magyar lakosságot látják el?
- Miért kellett a jegyzőkönyvet elkészítő Jogi-, és Igazgatási Osztályra még az engem vizsgáló orvosprofesszort is „odavezényelni”, kvázi mintegy engem meggyőzendő a képek letörlését illetően?
- És végül, de nem utolsó sorban: az ezer sebből vérző egészségügy, melyet a magyar lakosság zöme csak szid, miért ne láthatna olyan képeket, melyeket hozzám hasonló lelkes hobbi-fotósok készítenének, és azt bizonyítanák: a szűkös anyagi lehetőségek ellenére mégis igyekszik a mindenkori kormányzat az adófizetők pénzéből az orvosi ellátás keretfeltételeinek színvonalát javítani. Miért titkoljuk sikereinket és eredményeinket? MIÉRT???? MIÉRT?????
Mindezek után tanácsolom az intézmény betáblásítását ezzel a szöveggel:
„Betegeknek tilos a fotózás!”
E tábla aláírójaként pedig álljon ott e dandártábornok neve, amit én itt most nem írok le...
